Végre előkerestem a garázsban a régi próbababámat. Igazából családi örökség.
Nem írtam még, de Édesanyám és Keresztanyám is eredetileg női szabó mester. Ez valamiféle magyarázat a tevékenységemre, igen nekem is ez a szakmám eredetileg. A baba tőlük való, mindketten használták. A kora minimum 40 év. A neve Rozi, és fiú.
Ma ezzel fotóztam az új táskáimat, nekem tetszik, végre kiderül mekkora is egy-egy táska:-)
Szerintetek? Még lehet kezdek vele valamit, lefestem....vagy így marad?
5 megjegyzés:
De jó egy ilyen családi örökség birtokában lenni:) Szerintem hagyd meg így, nagyon szépen néz ki, és kár lenne elrontani festéssel.
Én is így hagynám :D Szülő,keresztszülő keze nyoma - most pedig a tiéd is! :))
Én lefesteném fehérre :) vagy beborítanám újságpapírral (némai tapétaragasztó segítségével), ahogy Colette tette, nagyon szép lesz úgy is :)
Micsoda kincs egy ilyen örökség!
Nagyon király bábu, és a tatyók is isteni jók!:)
Köszi lányok a véleményeket!:-)
Egyébként Rozinak lába is van, azt el is felejtettem írni, csak azzal együtt nem fér el a fehér lapjaim előtt.
Igen nagy kincs az ilyesmi,én meg általában mindent megőrzök. Sok kincsem van még- majd egyszer megmutatom őket:-)
Nina, azt nem tudom, hogy, ha fehérre festem, látszik-e egyáltalán a fehér háttér előtt?
Azt nem tudom eldönteni, hogy illik-e a táskáim stílusához, mert igazából nekem is így tetszik, az eredeti állapotában.
Megjegyzés küldése