2009. január 18., vasárnap

Egy csík, két csík, két csík!











Olvasgatom mostanában, hogy a gyerekvállalás a téma.
Nemrég én is megrémültem a két csík láttán, mert nem terveztünk negyedik gyereket, sőt harmadikat sem:-)
Hogy miért?
Nem is tudom, valahogy két gyerek volt az ideális kép a fejünkben.
Balu elég hamar megszületett, Ő most 12,5 éves. Én 26 éves voltam, akkor költöztünk ki Pest mellé nem nagyon ismertem senkit, nem volt autóm, és a férjem már akkor is rengeteget dolgozott. Így nem csoda, hogy hamar visszavágytam én is a dolgos hétköznapokba, anyósom segítségével egyre többet dolgoztam, lassan felépítettem másodmagammal egy elég nagy saját vállalkozást.
A második gyerek érkezését mindig csak halogattuk, mert mindig a munka volt fontos, rengeteg stressz, felelősség, gondoltuk majd….
Aztán beköltözött hasamba Kata -Ő most 4 éves-, és én nagyon boldog voltam. Úgy alakult, hogy a vállalkozás is rombadőlt, ez egy külön történet, viszont Kata és Balu átvette a helyét az életemben. Azóta már tudom, hogy mi a legfontosabb , egyáltalán nem vágyom már azokra az időkre amikor annyit dolgoztam, hiszen ez is egy baromi fontos és szép hivatás, a gyereknevelés. Aztán jött Andris…..és most Lencsi baba, a sorsom nagyjából eldőlt.
Nem állítom, hogy nincsenek nehéz napjaim, pláne amikor a párom elutazik napokra, sajnos ez gyakran előfordul. Én sem vagyok mindig türelmes, nekem sincs mindig kedvem játszani, főzni meg gyurmázni, Baluval is elég nehéz mostanában, mivel kiskamasz….Elképzelésem sincs mit fogok csinálni velük majd a pici első hónapjaiban…, azt sem tudom, hogy ha majd mind iskolás lesz, hogy fogom megoldani, hogy mindenkinek jó legyen…, lesz-e mindig elég pénzünk hogy megadjam nekik a legfontosabbakat. Persze én is szeretnék majd dolgozni, gondolom majd itthon csinálok valamit. Remélem lesz erőnk felnevelni őket egészségben, ez szívem minden vágya. A többi majd megoldódik....

2 megjegyzés:

Timici írta...

olyan szépek, öröm rájuk nézni:o) és olyan jó volt olvasni, amit írtál
én is így gondolom, hogy ez egy hivatás, amire ez ember ugyanúgy felteszi az életét, mint vki más vmi másra. Kívánom, hogy teljesüljenek a vágyaid!
Lencsi baba? csak nem kislány a pocaklakó??? szép kis sorminta:o)

Skorpiocska írta...

Van egy mondás " Ahova isten bárányt teremt, oda legelőt is ád! "
Nekem 3 gyermekem van, de bármikor be vállalnék még. Mert szerintem a család a legfontosabb és nem az anyagi javak. Nekünk nincs autónk, nyaralónk, de boldogok vagyunk és ezt sosem lehet elveszteni jöhet bármilyen gazdasági válság!
Biztos hogy Te is meg fogod találni a középutat hogy minden gyermekednek jusson egy kis ölelés odafigyelés.