My blog is fabulous....

Judit-tól kaptam egy díjat! Nekem ez az első, nem is szolgáltam rá! Azért köszönöm, nagyon örülök ám neki!!

Gondolkoztam rajta, milyen függőségeim is vannak?

A gyerekeim mindenképp, vagy inkább a családom.

Aztán a barátaim, elvesznék nélkülük.

Az alkotás, mostanában leginkább a hímzés, de sok tervem van és volt.:-)

Az internet.

A jövés-menés. Ha tehetem kimozdulok, ebből táplálkozom.

Aztán még írhatnám én is a kávét, a könyveket, az örökös fogyókúráimat és az evést,a vásárolgatást, na meg az anyósomat is,akitől eléggé függök:-)

Szerzemények

Tegnap szert tettem két könyvre, amiket már nagyon régen nézegetek mások oldalain. Alig várom, hogy varrjak belőle! Nagyon, nagyon tetszik!

Kis kamaszkor

Van egy tündér fiam, pont 12 és fél esztendős. A legszebb és a legokosabb a világon.
Mégis, mostanában annyi szomorúságot okoz nekem.
A lényeg, hogy nem tanul, trehány, szemtelen, rendetlen… Azt hallom, hogy kamaszodik mindenkitől.
És valóban kamaszodik, egy év alatt kispasi lett belőle, magasabb mint én, 41-es lába van, pattanásos a kis pofija. De belül még akkora gyerek., bár nekem mindig az marad, gondolom.
Sajnos a bizonyítványa is elég ramaty lett, persze nem a képességeivel van baj, csak most nem érdekli a tanulás, tanárai szerint hagyjam, hogy kitombolja magát…
Nehezen viseli a kistesók érkezését is, szóval sokat veszekszünk.

Párommal meg is büntettük, nem mehet el síelni a férjem céges útjára, pedig oda mindig elmegy…. A szívem szakadt meg, de muszáj volt valamit kitalálni, hogy változásra bírjuk. Remélem lesz eredménye, mert amúgy szuper srác, remekül vízilabdázik, talpraesett, intelligens, szóval imádom!

Csak ezt éljem túl, ezt a kamaszkort....:-)

FLEURS DE PARIS

Itt tartok éppen, szeretnék vele gyorsabban haladni,de a héten két estét is ellógtam hímzés nélkül.

Már alig várom, hogy belekezdjek Dóra csodás ajándékába. Az lesz majd a következő munkám.

Teljesen odavagyok a kézzel festett fonalakért, bár...még nem is hímeztem velük!:-)

Színház

Szerdán színházban voltunk párommal. Nagy élmény volt. A velencei Kalmárt láttuk a Centrál színházban. Haumann Péter fantasztikusan alakított! Mindenkinek ajánlom, aki szereti a színházat!

Persze színház után elmentünk vacsizni kedvenc étternünkbe Giannihoz:-)Olyan jó volt végre kicsit kettesben kimozdulni, kellenek ezek a közös lopott esték!

21. hét

Látszik, hogy amatőr vagyok, még nem tudok bejegyzést írni!

Ma kiderült végre, hogy kislányom lesz, legalábbis nagy valószínűséggel!!! És minden rendben, a gyerek tökéletes az orvos szerint!!:-))

Kislány!!!

Egy csík, két csík, két csík!

Olvasgatom mostanában, hogy a gyerekvállalás a téma.
Nemrég én is megrémültem a két csík láttán, mert nem terveztünk negyedik gyereket, sőt harmadikat sem:-)
Hogy miért?
Nem is tudom, valahogy két gyerek volt az ideális kép a fejünkben.
Balu elég hamar megszületett, Ő most 12,5 éves. Én 26 éves voltam, akkor költöztünk ki Pest mellé nem nagyon ismertem senkit, nem volt autóm, és a férjem már akkor is rengeteget dolgozott. Így nem csoda, hogy hamar visszavágytam én is a dolgos hétköznapokba, anyósom segítségével egyre többet dolgoztam, lassan felépítettem másodmagammal egy elég nagy saját vállalkozást.
A második gyerek érkezését mindig csak halogattuk, mert mindig a munka volt fontos, rengeteg stressz, felelősség, gondoltuk majd….
Aztán beköltözött hasamba Kata -Ő most 4 éves-, és én nagyon boldog voltam. Úgy alakult, hogy a vállalkozás is rombadőlt, ez egy külön történet, viszont Kata és Balu átvette a helyét az életemben. Azóta már tudom, hogy mi a legfontosabb , egyáltalán nem vágyom már azokra az időkre amikor annyit dolgoztam, hiszen ez is egy baromi fontos és szép hivatás, a gyereknevelés. Aztán jött Andris…..és most Lencsi baba, a sorsom nagyjából eldőlt.
Nem állítom, hogy nincsenek nehéz napjaim, pláne amikor a párom elutazik napokra, sajnos ez gyakran előfordul. Én sem vagyok mindig türelmes, nekem sincs mindig kedvem játszani, főzni meg gyurmázni, Baluval is elég nehéz mostanában, mivel kiskamasz….Elképzelésem sincs mit fogok csinálni velük majd a pici első hónapjaiban…, azt sem tudom, hogy ha majd mind iskolás lesz, hogy fogom megoldani, hogy mindenkinek jó legyen…, lesz-e mindig elég pénzünk hogy megadjam nekik a legfontosabbakat. Persze én is szeretnék majd dolgozni, gondolom majd itthon csinálok valamit. Remélem lesz erőnk felnevelni őket egészségben, ez szívem minden vágya. A többi majd megoldódik....

Még el sem kezdtem írni, máris ketten felfedeztek!!!

Köszönöm Nektek!!!

Szóval nő a pocakom, meg a fenekem is, bár biztos ki van találva, legalább nem bukok orra:-(
Amúgy nincs is időm ezzel foglalkozni, annyira jól érzem magam, csak estére fáradok el, jobban mint máskor de addigra már nem vagyok egyedül, a legtöbb esetben. Ha meg leraktuk a gyerekeket, akkor hímzek meg netezek.

Januárban elején kezdtem bele ebbe a képbe, amit az egyik legkedvesebb barátnőmtől kaptam. Nagyon szeretem hímezni, bár nagyon munkás, és nagyon apró, ráadásul fekete...

Elkezdem

Én is belevágok, hamarosan írni is fogok!